A majdnem Reuben szendvics, mert a kétkezes szendvics az igazi!

Említettem már, hogy mennyire imádjuk a szendvicseket? Férjnek nagy specialitása, hogy hihetetlenül finom variációkban képes ezeket elkészíteni, már-már tökélyre fejlesztve. Tehát volt kitől tanulnom és igyekszem is gyakorolni és erre a tudásra (is) szert tenni. Ez a szendvics is ennek a következménye, na meg az, hogy Fűszeres Eszternél (Fűszer és Lélek) leltem rá erre a receptre. Igazából mi sok ilyen és hasonló nagyszerű szendvicset készítünk otthon (szigorúan csak a két kezes szendvicsek az igaziak, ellentmondásnak helye nincs ;-) ), de eddig eszembe sem jutott, hogy ezt közölni lehetne a blogon, de elképzelhető, hogy nálam is fellelhető lesz majd a továbbiakban néhanapján egy-egy változat.
Ez a szendvics egy amerikai eredetű finomság, de nézzünk róla egy kis történelmi áttekintést:

A Reuben szendvics egy meleg szendvicsféleség szeletelt hússal, (savanyú) káposztával, svájci sajttal, dresszinggel, például az amerikai-orosz narancsos majonézzel készítve. Mindezeket az összetevőket klasszikusan rozskenyér szeletek közé helyezik és úgy grillezik. Számos variációja létezik, mint a Rachel, a Blue, a Grouper, vagy akár a Virgin. A Rachel verzióban a sózott marhahúst (hihetetlen mennyiséget, akár 20-25 dkg húst is beletesznek egy szendvicsbe) pastrami (a húst bepácolják majd füstölik és megfőzik) majd a savanyú káposztát pedig coleslaw (nyers káposztából készített majonézes saláta) helyettesíti.

A kék (Blue) változatban kéksajtos dresszinget találunk, a Floridára jellemző Grouper pedig abban tér el, hogy a sózott marhahús helyett halat találunk és a savanyú káposzta is nem ritkán az amerikai káposztasaláta, vagyis a coleslaw. A Virgin Reuben vegetáriánus, benne a húst bőséges sajtmennyiség helyettesíti.

 A Reuben szendvics keletkezését illetően sokféle dátummal találkozhatunk. Közülük a legkorábbi történet 1914-re datálja az első szendvics elkészítését.

Patricia B. Taylor, a Reuben’s Restaurant and Delicatessen alapítójának Arnold Reuben (1883-1970) étterem tulajdonosnak a lánya szerint atyja készítette az első Reuben szendvicset 1914-ben. A történet szerint egy késői estén Charlie Chaplin egyik vezető színésznője érkezett az étterembe és így szólt: “Reuben, készíts nekem egy szendvicset, valamit, mert olyan éhes vagyok, hogy egy téglát is megennék.” Ő vett egy vekni rozskenyeret, vágott belőle két szeletet, majd az egyik szeletre Virginia sonkát, sült pulykát, svájci sajtot, káposztasalátát (coleslaw) és az étterem specialitását, orosz  dresszinget” halmozott és lefedte a második szelet kenyérrel. Felszolgálta a hölgynek, aki így szólt: “Reuben, ez a legjobb szendvics, amit valaha is ettem, nevezheti “Annette Seelos Special”-nak, mire Reuben így válaszolt, “Dehogy nevezem, “Reuben’s Special”-nak fogom hívni.”

* Az orosz dressing a 19. század végének amerikai szüleménye. majonéz és ketchup keveréke, amit többnyire tovább fűszereznek, tormát, cseresznyepaprikát, hagymát is adnak hozzá. (forrás: http://www.foodandwine.hu/)

További elméletek szerint a szendvicset valamikor az 1930-as években készítették először New York-i zsidók.Van legenda, mely szerint Reuben Kulakofsky Litvániából emigrált zsidó szakács volt a feltalálója, aki pókerjátszmákra készítette a szendvicset. (forrás: Fűszer és Lélek)

Szeretem az ilyen nagy múltra visszatekintő és legendákkal körülvett ételeket és bizonyíték arra, hogy valamit tudtak és még ma is népszerű, ugyanis New Yorkban már több, mint 80 éve nagy népszerűségnek örvend ez a szendvics (és változatai).

Én egy hangyányit azért változtattam a recepten, de fentebb olvashatjátok az eredetit is, így mindenki kedve szerint elkészítheti, de most nézzük az én változatomat:

Hozzávalók: (szendvicsenként)

1 rozsos zsemle

2 nagy szelet sonka

csípős csalamádé

vaj/margarin

egy nagy adag ementáli/pannónia sajt reszelve

Ezersziget-öntet

Az Ezersziget-öntethez hozzávalók: (kb 4-6 db szendvicsre elegendő)

1 kis pohár natúr joghurt

1 evőkanál tejföl

fél fej vöröshagyma reszelve

fél gerezd fokhagyma reszelve

só, bors

1 evőkanál majonéz

1 evőkanál ketchup

1 kávéskanál pirospaprika

kevés citromlé

kevés porcukor

A hozzávalókat összekeverem és ízlés szerint sóval, borssal, citromlével és cukorral ízesítem.

A szendvics összeállítása:

A zsemle mindkét oldalát megvajazom, majd az aljára halmozok egy adag csalamádét. Erre kanalazom az öntetet és ráfektetem a sonka szeleteket. Bőven megszórom a reszelt sajttal majd ráborítom a zsemle tetejét. 

Előmelegített sütőben csak addig sütöm, amíg a sajt megolvad a szendvicsben.

 

Szives-ékszerdobozos eljegyzési torta

 

Az Unokatestvéremék eljegyzésére készítettem ezt a tortát. Kérdezősködés és egyeztetés előzte meg a tervezési fázist, így ami egészen biztos volt, hogy a meglepetés dekorációhoz passzintjuk a torta öltözékét is. Így lett szivecskés a torta díszítése a színvilággal is harmonizálva. Koronának egy ékszerdobozkát készítettem, melybe a két gyűrű került (ehető változatban).
Nagyon régen (még az év elején) készítettem utoljára tortát és kicsit féltem is, hogy hogyan birkózok meg majd vele ennyi "kimaradás" után, mert nagyon szerettem volna igazán szépet készíteni az Ünnepelteknek.

Nagyon-nagyon sok boldogságot kívánunk Nektek! :-)

"Talán semmi sincs szebb a világon
mint találni egy embert, akinek a lelkébe
nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek kedves arca
elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és
nagyon boldogok legyünk."

(Hemingway)

Túrókrémes padlizsántekercs

Padlizsán kattanásom van, nem kertelek és nem tagadom. :-) Tudom, az én bajom. Meg a Tiétek is az lesz ha sok padlizsános receptet hozok, amíg tart nálam ez az időszak. :-))))
Egy laza vendégvárós fogás után kerestem. Ami padlizsános. Kicsit változtattam az eredeti recepten. Nagyon finom lett és nagy tetszést aratott.

Hozzávalók:
2 darab padlizsán (kb fél kg volt)
25 dkg túró
2-3 evőkanál natúr krémsajt
2-3 evőkanál natúr joghurt
1 nagy maréknyi napraforgómag (száraz serpenyőben megpirítva)
só, borsikafű, kakukkfű, petrezselyem

Az alaposan megmosott padlizsánt hosszában vékony szeletekre vágjuk majd besózzuk és egy szűrőbe sorakoztatva félretesszük, hogy kiengedje a keserű levét. (kb 20-30 perc)
Amíg erre várunk, addig elkészíthetjük a krémet. Ehhez a túrót a krémsajttal, a pirított napraforgó maggal és a fűszerekkel együtt egy tálba tesszük majd botmixerrel pürésítjük. A joghurtot fokozatosan adjuk hozzá, amíg megfelelő állagú krémet kapunk. Nem jó ha túl híg lesz a krém, mert akkor kifolyik a tekercsekből. Hűtőbe tesszük a felhasználásig.
A padlizsán szeleteket papírtörlővel letörölgetjük majd egy kevés olajjal megkenegetjük őket és kontakt grillen megsütjük a padlizsánok mindkét oldalát.
Ha kihűltek, akkor egy-egy kiskanál túrókrémet halmozunk a padlizsánokra majd feltekerjük őket.
Friss zöldsalátát (esetünkben paradicsommal és lilahagymával, de bármilyen friss zöldséget el tudok hozzá képzelni), joghurtot (én még enyhén csípős ajvárt is) és a kontakt grillen enyhén átpirított rozskenyeret kínálunk hozzá.

(Recept ötlet: NoSalty)

Füstölsajt krémleves

Egy nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető leves receptet hoztam ma.
Bogó nagyon szerette, természetesen az elmaradhatatlan levesgyönggyel fogyasztotta, ami örök kedvenc nála.:-)
 El tudom képzelni pirított kenyérkockákkal vagy valami sült leveles tésztás feltéttel is ezt az extra gyorsan elkészíthető levest.

Hozzávalók:
30 dkg reszelt sajt (fele-fele arányban trappista és füstölt sajtot használtam hozzá)
1 db natúr tömlős sajt
kb 2 dl tejföl
4 evőkanál liszt
1 db leves kocka
szerecsendió (őrölt)
só, bors

A leveskockát kb 1,5 liter forrásban lévő vízbe dobjuk. Ha feloldódott, akkor hozzáadjuk a lereszelt sajtokat is. Kevergetve megvárjuk amíg elolvad a levesben.
Egy tálkában összekeverjük a sajtkrémet a tejföllel és csomómentesre keverjük benne a lisztet. Egy merőkanálnyi levest hozzáadunk (alaposan összekeverjük), majd az egészet a forrásban lévő leveshez öntjük.
Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk és egy csipetnyi  őrölt vagy frissen reszelt szerecsendióval ízesítjük és gyakori kevergetés mellett újra felforraljuk a levest és már tálalhatjuk is.

Epres (hamis) gombóc

Nagyon régóta csigázza a fantáziámat és az ízlelőbimbóimat az epres gombóc gondolata. Keresgélve rábukkantam egy olyan receptre, ami nem főtt burgonyával kezdődik, ugyanis valami expressz változatban jobban el tudtam volna képzelni. Így találtam rá a NoSalty-n egy szilvás gombóc receptre és elolvasva hozzá a sok-sok hozzászólást levontam a következtetéseket, miszerint:
- biztosan nagyon finom,
- néminemű változtatást kell a recepten eszközölni (a hozzászólások és tapasztalatok alapján),
- eperrel pedig egyenesen tökéletes választás lesz.
Így is lett! Bár nem mondom, hogy ez a "lisztadagolós" verzió sokkal rövidebb lenne, mint a főttkrumplisverzió, de a feeling mégis megvan, hogy mégsem úgy készül. :-) Ezért nem mertem a recept nevében az expressz szóval illetni, azért így is készen lett fél óra alatt és ennek az időnek a töredéke alatt el is fogyott :-))) (és aligha volt különbség a krumplis verziótól ízében)

Hozzávalók: (nálunk ez az adag 2 felnőtt és egy gyerkőcnek lett elég)

a tésztához:  

15 dkg liszt (plusz még amennyit felvesz) 

1 tojás 

5 dkg vaj 

2 dl víz 

a töltelékhez és a forgatáshoz:

kb 20 dkg eper

vaníliás porcukor

zsemlemorzsa 

Egy edényben vizet forralunk és hozzáadjuk a vajat (kevergetve megvárjuk amíg felolvad), majd beleöntjük a lisztet és alaposan összekeverjük, hogy egy sima-egynemű tésztát kapjunk majd félretesszük hűlni. 

A tojást villával felverjük majd a tésztához öntjük (ezen a ponton a recept szerint fakanállal dolgozzuk össze a tésztát, valaki a dagasztókarral próbálkozott én pedig kézzel) és alaposan összedolgozzuk. Miután elég ragacsos lesz a tészta, így a lisztet folyamatosan - kis adagokban- adagoljuk hozzá, amíg nem ragad a kezünkhöz a tészta, de inkább lágyabb, mintsem egy kemény tésztát kell kapjunk. 

A megmosott epret -mérettől függően ha kell akkor félbevágjuk- vaníliás porcukorba forgatjuk (ez utóbbi házi készítésű) és ezzel töltjük meg a tésztát a következőképpen:

Egy hosszú rudat sodrunk belőle az eredeti recept szerint és ezeket osztjuk egyenlő részekre VAGY ahogy én csináltam (mégpedig az eprek változó mérete miatt), hogy a tésztából kicsippentettem egy darabot és lisztes kézzel (!!) kilapítottam, majd ebbe tettem az eperszemeket és gombóccá formáztam őket.

Enyhén sós, forrásban lévő vízbe teszem a gombócokat (nem sokat egyszerre) és miután feljöttek a víz tetejére majd egy percig főttek még, kiszedhetjük őket.

Kevés olajon vagy vajon pirított zsemlemorzsába fogatjuk őket és vaníliás porcukorral tálaljuk még melegen.

Bogóról is készült egy pár fotó :-))) az Ő kérésére: