A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Marhahús. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Marhahús. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 20., péntek

Soutzoukakia (görög étel) - paradicsomszószban sült húsgombócok


Egy görög ételről van szó. Kis hengeres húsgombócokról amik finoman fűszeresek és rendkívül pikáns paradicsomos szószban sülnek (vagy akár főhetnek is akinek úgy jobban tetszik, hogy nem sütőben készíti el). Köretként tésztával, sültburgonyával vagy akár burgonyapürével is kínálható.
A recept megjelent a Kifőztük szeptemberi számában.

Hozzávalók a gombócokhoz:
30 dkg darált hús (sertés- és marhahús keveréke)
1 gerezd fokhagyma reszelve
1 tojás
1 zsemle belseje
1 teáskanál aprított petrezselyem

bors

Hozzávalók a szószhoz:
5 dl paradicsomlé/sűrítmény/szósz
1,5 dl vörösbor
1 fej vöröshagyma

bors
őrölt római kömény
szárított bazsalikom
1 csipet cukor
1 dl víz

A húst összekeverjük a tojással és a zsemle belsejét belemorzsoljuk majd reszelt fokhagymával, sóval, borssal és petrezselyemmel fűszerezzük. Hüvelykujjnyi vastag kis hengereket formázunk belőlük majd teflon bevonatos serpenyőben egy nagyon kevés olajon elősütjük a húst. Elég éppen csak 1-2 percig sütni őket. Kiszedjük egy tűzálló tálba (ebben fognak majd tovább sülni a szósszal együtt) és félretesszük amíg a mártást is elkészítjük. Ehhez a hagymát felkockázzuk és egy kevés olajon kicsit megpirítjuk. Ráöntjük a paradicsomot, a vörösbort és egy kevés vizet is. Ízlés szerint fűszerezzük és pár perc alatt összeforraljuk az egészet. Az elősütött gombócokra öntjük a szószt. Fontos, hogy teljesen ellepje a szósz a gombócokat. Előmelegített sütőben, 170 fokon, alufóliával lefedve egy órán át sütjük majd alufólia nélkül további 15 percet amíg a szósz besűrűsödik.
 
TIPP: egy csipetnyi fahéjat adva a szószhoz még pikánsabbá tehetjük

2012. november 9., péntek

Az igazi hamburger hús....


Van egy hely Siófokon, a Petőfi sétányon (na nem a reklám helye ;-) ), ahol abban az igazi, amerikai hangulatban és azzal a bizonyos hatalmas húspogácsával készült hamburgert lehet falatozni (ez a tipikusan bele sem lehet harapni rendesen kategória, na de annál finomabb) abban az 50-60-as évekbeli  feelinggel, a nagy zöld boxokban ülve...
...króm épülete olyan kristálytiszta hatást kelt a szemlélőben, mint Jerry Lee Lewis hangja. Elöl széles neonfényekkel, hogy a sötét éjszakában már messziről felismerhető legyen. A fiatalok kedvelt találkozóhelye lett, a színes, zajos tömeg óriási amerikai autókból kiszállva gyülekezett a Jukebox környékén, és a parkolókban. Új anyagokkal kísérleteztek tulajdonosai, a neonnal, üveg építőelemekkel, színes csempékkel, amelyek mentazöld, lazac és tengerkék színekben pompáztak. (forrás: dinerm.hu) 


A történet onnan indult, hogy említettem Férjnek, én ilyen hamburgert szeretnék enni, azt az igazi nagy húspogácsásat, ami nincs agyonsütve... abban a szerencsében volt részem, hogy Férj vacsorára rekonstruálta nekem ezt a hamburgert. Megjegyezném, hogy pont olyan volt és hihetetlenül finom!!! Ha már itt tartunk, utánaolvastam ennek is és ezt találtam az amerikai hamburgerről, mert jó ha tudjuk igazából nem is Amerikából ered valójában, hanem hosszabb utat járt be:


Az orosz nép körében a középkorban a tatárok terjesztették el a nyers, felvagdalt, fűszerezett hús (ma tatárbifsztek) fogyasztását, amely később a német kereskedővárosokba is eljutott, majd egész Európában szétterjedt. Az alapjának másik feléül szolgáló szendvicset John Montagu, Sandwich grófja fedezte fel, aki kenyerek közé tett húst. Ennek speciális változata lett népszerű Németországban és Ausztriában, ahol zsemléket használtak erre a célra. A 19. században aztán a nagy kivándorlási hullámmal került az Amerikai Egyesült Államokba az étel. Mivel Hamburg volt a legforgalmasabb kikötő, ahonnan a kivándorlók útnak indultak, ennek alapján nevezték el. New York városában már a század közepe után elkezdték felszolgálni hamburg steaknek nevezett ételt, vagyis a szintén Hamburgból érkező darált húst, amit sóztak, füstöltek és hagymával, valamint kenyérrel szolgáltak fel. A marhatenyésztés folyamatos növekedése miatt a hús ára egyre csökkent, és a századfordulóra széles rétegek számára elérhetővé vált.
A vásárok, ünnepségek közkedvelt étele lett, azonban csak egy helyben állva lehetett fogyasztani, míg a vendégek szívesebben használták volna az időt nézelődésre. Ezt felismerte az egyik árus is (akinek a neve máig nem tisztázott), aki lapítani kezdte a húsgolyókat, és zsemlébe rakta őket. Az új étel népszerűsége különösen a nagy gazdasági világválság idején növekedett meg, mivel csupán öt centbe került. A harmincas években jelent meg rá a hamburger steak elnevezés. Ekkora tehető a később világméretűvé vált üzletlánc, a McDonald’s megalapítása. Ők kezdetben hot dogokat árultak, ám hamar felismerték, hogy bevételük legnagyobb része a hamburgerekből származik, így végül 1955-ben megnyitották éttermüket Chicagóban.
A „burger” változat később általánosabb jelentést nyert és már nem kizárólag marhahús-pogácsával készített szendvicsekre használják, például a fish burger, turkey burger, veggie burger halas, pulykahúsból készült, ill. vegetáriánus szendvicset jelent. A burger változat, előfordul cégnevekben (például Burger King) és szóösszetételekben is (például Cheeseburger, utalással a sajtra). (forrás: Wikipédia)

Na és ennyi infó után, ha kíváncsiak vagytok a receptre is, akkor megosztom azt is :-)

Hozzávalók:  (kb 6-8 darab nagy méretű husihoz)
50 dkg darált marhahús
50 dkg darált sertéshús
1 fej vöröshagyma
1 db tojás
1,5  kávéskanál őrölt bors
1,5 kávéskanál só
fél  kávéskanál majoranna
mustár ízlés szerint (kevés)
1 evőkanál zsemlemorzsa

Az apróra vágott hagymát kevés olajon megpirítom és a többi hozzávalóval összegyúrom. 1-2 órát hagyom pihenni a hűtőben, hogy az ízek összeérjenek. Nagy, vastag hamburger húsokat formázok és kevés olajon, oldalanként 8-8 perc alatt kisütöm.

Legközelebb olyan igazi hamburger zsemlét is sütni fogok hozzá. 
Természetesen tetszés szerinti zöldségekkel, akár sajttal is gazdagítható még ez a fenséges hamburger!

2010. szeptember 10., péntek

Gulyás leves


A gulyás levest szoktuk készíten néha "hamisan" (hús nélkül), sertés és marha hússal is. Igazi jó íze szerintem marhahússal van. Levesbetétként pedig a mama vagy a dédi álal kézzel készített csipetke kerül bele.
Egy jókora adagot szoktam főzni belőle, így másnapra is jut és második fogásként pedig valami lazább ételt eszünk. Akár egy finom pogácsa vagy mint jelen esteben nálunk, friss, puha lekváros bukta került utána az asztalra.

Hozzávalók:
50 dkg marha gulyáshús
1 közepes méretű zeller nagyobb darabokra vágva
1 szál fehérrépa nagyobb darabokra vágva
2 szál nagyobb répa nagyobb darabokra vágva
2 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
5-6 szem közepes méretű burgonya nagyobb kockára vágva
1 szelet zöldpaprika hosszában
1 paradicsom feldarabolva

bors
őrölt kömény
2 gulyásleves kocka
pirospaprika

A hagymát apró kockákra vágom, majd egy kevés olajon üvegesre párolom. A kis kockákra vágott húst ekkor hozzáteszem és megpirítom, majd felöntöm egy kevés vízzel és fedő alatt főzöm a fúst ebben a kevés lében. Ez eltarthat egy jó ideig, amíg a hús megpuhul. Közben ízesítem, sózom, borsozom és egy kevés őrölt köményt is teszek hozzá. Belekerül a zöldpaprika és a paradicsom is. A vizet pedig folyamatosan pótolom.
Ha már 3/4 fövésben van a hús és elfőtte a levét, akkor hozzáteszem a pirospaprikát. Mehetnek bele a feldarabolt zöldségek (a petrezselymet csokorba kötve) is és felöntöm vízzel tetszés szerinti mennyiségűre. Ha felforrt a leves, akkor a leveskockák is belekerülhetnek. Fedő alatt közepes lángom főzöm addig, amíg a hús és a zöldségek is megpuhulak.
A csipetkét külön is, de akár a levesbe is főzhetjük.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails