A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dió. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dió. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 26., hétfő

Almás-dió grillázsos muffin



Igazán jó kis melengető hangulatú ez a sütemény. Az alma, a dió na és ez a páros így együtt nekem ezt idézi. A finom kakaótól pedig igazán karakteres lesz az íze. Ebben a muffin formában ölt testet ez az egyszerű, de nagyszerű sütemény. Próbáljátok ki!

Hozzávalók: (12 darabhoz)
200 g liszt
30 g cukrozatlan kakaó
160 g cukor
1 teáskanál sütőpor
60 ml olaj
170 ml tej
1, 5 tojás (igen, az egyiknek csak a fele kell. Legegyszerűbb ha felverjük a tojást és úgy felezzük el)
260 g hámozott, reszelt alma
60 g dió grillázs plusz egy kevés a szóráshoz (arányok: dió és cukor 1:1 arányú keveréke)



 A diós grillázshoz a cukrot karamellizálom és amikor elkészült, akkor leveszem a tűzről. Alaposan összekeverem a darált dióval és egy olajjal vékonyan kikent tepsibe vagy márványlapra símítom és hagyom kihűlni. Ha teljesen kihűlt, akkor kisebb darabokra törve ledarálom (én a mixerem aprítójában tettem mindezt).
A lisztet összekeverem a kakaóval, a cukorral, a sütőporral majd beleszórom a dió grillázst is és a reszelt almát.
Egy másik tálban összekeverem a tojást a tejjel és az olajjal, majd a lisztes keverékhez öntöm és összekeverem őket.
A muffin formát papírkapszlival kibélelem és megtöltöm a tésztával őket 3/4-i. A tetejüket egy kevés diós grillázzsal szórom meg és előmelegített sütőben megsütöm őket kb 20-25 perc alatt.



2012. szeptember 6., csütörtök

Rakott karfiol napraforgós diópörkölttel


Egy további recept alapötlet Magditól. Annyira felkeltette az érdeklődésemet ez a recept, hogy nem volt mese, el kellett készítenem az én verziómban. A rizs nálam nem a változtatás miatt nem került bele, hanem azért mert egyszerűen kifelejtettem belőle... :-) de nem rontott rajta semmit, jobban mondva nem volt hiányérzetem. Erre is csak most jöttem rá, ahogyan visszakerestem nála a receptet. :-))
Cserébe hozzátettem még ezt-azt, úgy a saját ízlésemre hangolva. Próbáljátok ki, mert tényleg finom és a rendesen húsevő Férjnek is ízlett annak ellenére, hogy nem szereti a diót alapjáraton.


Hozzávalók:
1 közepes fej karfiol
1 kis fej vöröshagyma
kb 15 dkg dió és hántolt sótlan napraforgómag vegyesen
A besamel mártáshoz:
3 dkg vaj
3 dkg liszt
kb 3 dl tej
só, őrölt szerecsen dió
10 dkg füstölt sajt + reszelt sajt a tetejére

A karfiolt rózsáira szedjük és enyhén sós vízben megfőzzük.
A hagymát apróra vágjuk és kevés olajon megdinszteljük, félretesszük.
A diót apróra törjük (célszerű egy zacskóban vagy konyharuhába csavarva egy célszerszámmal pl: húsklopfolóval vagy egy nyújtófával összetörni) és a napraforgóval együtt egy száraz serpenyőben kicsit megpirítjuk őket (pici sóval és borssal fűszerezhetjük) majd a megdinsztelt hagymával is összeforgatjuk.
Egy tűzálló tál alját kivajazzuk és kicsit megszórjuk a diós keverékkel majd a megfőtt karfiol felét a tál aljára rétegezzük. Erre halmozzuk a diós keveréket majd a maradék karfiolt is rátesszük.
Elkészítjük a besamel mártást, amihez a vajat megolvasztjuk és a lisztet is hozzátesszük. Kevergetve kicsit megpirítjuk, majd felöntjük a tejjel és egy kézi habverő segítségével csomómentesre keverjük. Amikor kezd sűrűsödni, akkor hozzáadjuk a reszelt sajtot is és sóval, őrölt szerecsendióval ízesítjük. (Ha túl híg lett a mártás akkor még sajtot tehetünk hozzá, ha túl sűrű, akkor tejjel hígítsuk fel)
Ráöntjük a besamel mártást a karfiolra majd reszelt sajttal megszórjuk a tetejét.
Előmelegített sütőbe tesszük és jól összesütjük kb 40 perc alatt. Én ilyenkor mindig letakarom és a legvégén fedő (vagy fólia) nélkül pirosra sütöm a tetejét.
Tetszés szerint rizzsel tovább gazdagíthatjuk, rétegezhetjük.


2012. augusztus 15., szerda

Diós-fokhagymás és sajtos sós "részeges" :-)

Részeges nevet kapta ez a pogácsa-féleség azért, mert sülés közben mindenféle irányban, össze-vissza dülöngéltek a sütőben. Próbáltam a talpukra állítani őket, de valamelyik inkább csiga formában, elborulva sült meg. :-) Az ízén nem változtatott azonban.
Már régóta izgatott ez a diós-fokhagymás történet, de biztos ami biztos alapon készítettem csak sima vajas-sajtos változatot is tekintettel arra, hogy Férj nem szereti a diót. Azért kértem, hogy kóstolja meg azt is mert nem igazán kivehető a dió íze, de kellemesen pikáns és nem egy unalmas változat ez. (jelentem, sikere volt!)
Nagyon jó benne még az is, hogy nem kell külön keleszteni a tésztát, tehát nem kell rá órákat várni.
Próbáljátok ki mind a két változatot vagy akár újat is, más töltelékkel!


Hozzávalók: (2 tepsi lett belőle kb 32 darab)
40dkg liszt 
0,5 dl olaj 
1 teáskanál cukor 
1 csapott evőkanál só
2,5 dl langyos tej
2,5 dkg élesztő
a töltelékhez:
12,5 dkg vaj 
2 tojás sárgája
1 kávéskanál só 
3 dkg dió
1 gerezd fokhagyma
a tetejére: 1 tojás, sajt

Az élesztőt egy kevés langyos cukros tejben felfuttatom. Közben egy tálba kimérem a lisztet, az olajat, a sót, majd hozzáadom a felfuttatott élesztőt és a maradék langyos tejet. Alaposan összegyúrom a tésztát, majd két részre osztom. Lisztezett deszkán vékonyra (téglalap alakúra) nyújtom.
A puha vajat habosra keverem a 2 tojás sárgájával és a sóval majd 2 részre osztom ezt is. Az egyik felével megkenem a kinyújtott tésztát és feltekerem a hosszabbik részénél kezdve. Körülbelül 2 cm-es darabkákat vágok belőlük és sütőpapírral bélelt tepsire teszem őket. Tojással megkenem a tetejüket és kevés reszelt sajtot szórok rá. 
A másik adag vajhoz a diót a fokhagymával együtt a mixer aprítójával "megdarálom" és a vajhoz keverem. Ezzel megkenem a másik kinyújtott tésztalapot és szintén feltekerem, darabolom. Tojással megkenem és egy kevés félretett fokhagymás dióval megszórom a tetejét.
Előmelegített sütőben szép aranybarnára sütöm őket.

 

2010. december 21., kedd

Diós-mákos-túrós töltött kalács



Még egy pár évvel ezelőtt elmentettem ezt a receptet, kinyomtattam és már gőzöm sincs, hogy hol találtam rá, de kincsként őrzöm a továbbiakban. Most vettem a bátorságot és a közelgő Karácsonyra gondolván kipróbáltam. Mondhatám úgy is, hogy ez a bejgli újragondolva (az én olvasatomban). Ugyanis egyben van dió és a mák is egy kis túrós töltelékkel is megspékelve gyönyörú kalács köntösben. Ez az első sütés az Ünnepek előtti próba volt és nagyon nagy sikert aratott. Bár még a fonáson van mit gyakorolnom (ugyanis jó lágy a tészta és nem volt könnyű dolgozni a fonásnál vele), hogy szép legyen a szeletelésnél a töltelék, azért első próbálkozásra megteszi.

Hozzávalók:
3 dkg élesztő
3 dkg porcukor
50-55 dkg liszt
3 dl tej
1 csipet só
2 cs vaníliás cukor
2 tojás + 1 tojás sárgája a kenéshez
3 dkg vaj

A diós töltelékhez:
10 dkg darált dió
5 dkg cukor
1 cs vaníliás cukor
1 dl tej
4 ek rum vagy 1-2 tk rum aroma
1 ek zsemlemorzsa (ha szükséges)

A mákos töltelékhez:
10 dkg darált mák
6 dkg cukor
1 cs vaníliás cukor
1 dl tej
1 dkg vaj

A túrós töltelékhez:
20 dkg túró
6 dkg porcukor
1 cs vaníliás cukor
1 tojás sárgája
1 tk reszelt citromhéj

Az élesztőt 3 ek tejben és egy tk cukorral felfuttatjuk.
Elkeverjük a lisztet a sóval, a cukorral. Hozzáadjuk a felfutott élszetőt, 2 tojást és a maradék tejet. Beledolgozzuk a megolvasztott vajat is. Egy lágy tésztát kapunk. (ha kell, akkor a liszt mennyiségét növeljük szükség szerint, de érdemes előbb inkább kevesebbet hozzátenni, majd fokozatosan adagolni).
Letakarva kb 30 percig kelesszük langyos helyen.

Főzzük a diót a cukrozott tejben egy pár percig, majd a tűzről levéve keverjük hozzá a rumot (vagy a rum aromát) és a zsemlemorzsát ha túl híg a töltelék.

Főzzük a mákot a cukrozott tejben egy pár percig, majd tegyük bele a vajat is.

Keverjük ki a túrót is a hozzávalókkal.

Nyújtsuk ki a tésztát téglalap alakúra, majd vágjuk 3 csíkra. Töltsük meg a csíkokat a töltelékekkel és hajtosaauk be mindegyik szélét, formázzunk belőlük rudakat.
Fonjuk össze a 3 rudat, majd kivajazott, kilisztezett koszorú formába téve kelesszük még kb 20 percig. Tojás sárgájával kenjük meg a tetejét, majd először 180 fokon süssük 15 percig, végül mérsékeljük a hőfokot 160 fokra és süssük készre a kalácsot.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails