Közös tortázás Gabival és Mummyval, lovas tortát készítettünk

Tervezzük egy ideje a lányokkal-Gabival és Andival-, hogy összejövünk egy közös tortázásra. Július közepére sikerült összehozni, hogy mindenkinek jó legyen. (már 2 hete írom ezt a posztot, de nem jutok a végére) Kitaláltuk, hogy egy lófejet ábrázoló tortát készítsünk el. Az apropója onnan jött, hogy a keresztlányunk éppen azon a héten volt 11 éves és nagyon szereti a lovakat. Én úgy gondoltam, hogy egy lófej igazán úgy mutat jól ha fújva van (airbrush), akkor adja ki gyönyörűen az árnyékokat, magát a formát. Andinak van egy ilyen szuper airbrush készüléke, nagyon örültünk Gabival, hogy kipróbálhatjuk. Valami mesés ez a szerkezet és hihetetlen volt látni, ahogyan a fehérre burkolt lófej szinte egyik pillanatról a másikra életre kel a festéktől. Nem, ezt nem lehet szerintem ennyire jól megfesteni (sikítsatok ha tévedek) ez az airbrush-tól lett igazi, majdnem megszólalt. Ahogyan Gabi mondaná: "Olyan brutális, mint valami igazi torta!" (mindezt hajnalban 0:31-kor)
De kezdjük előrébbről...
Gabit kicsivel régebb óta ismerem már, nagyon szeretem a tortáit, a munkáit és azt is, ahogyan ír. Mindent olyan részletességgel és élménnyel, hogy az ember átéli, mintha Ő is ott lenne. Hihetetlen a leksedés benne és úgy szív magába minden infót, hogy öröm nézni és hallgatni amit és ahogyan csinál. Nagyon szimpatikus volt nekem már az első találkozás alkalmával is és ez mindig csak fokozódik, ahogy egyre jobban megismerem.
Andit valamivel később ismertem meg és Ő is nagyon szimpatikus volt. Csodálom, ahogyan a két királylánya mellett ennyi energiája van tortázni. Neki is hihetetlen a tudása és szuper, amit csinál. Árad belőle a nyugalom, a kedvesség, egy jelenség. Olyan nagylelkű és nagyon tetszik, hogy annyi infót és minden mást megoszt másokkal.
Mindketten olyanok voltak mintha már ezer éve ismerném Őket. Szuper személyesen is megismerkedni ilyen emberekkel. Nagyon örültem, amikor sikerült egy mindenkinek megfelelő időpontot taláni a nyár kellős közepén.
Már említettem, hogy a torta témájára lecsaptam, a lányoknak is tetszett a lovas ötlet, így előző nap megsütöttem és betöltöttem a piskótát. Természetesen nem merült fel bennem, hogy faragható piskótát kellene sütnöm (miért is, hiszen lófejet faragunk majd ki...) -a meleg megártott biztosan-és ez azért is biztos, mert a töltelék is kicsit kevesebb lett a kelleténél, ami málnás-áfonyás-johurtos-tejszínes krém formájában volt jelen a tortában. Tipikusan akkor történnek ilyen bakik, amikor az ember 2 tortakészítésben játras személyt vár... Murphy törvénye.
Megérkeztek a lányok hozzám és 6 óra körül már a torta felett álltunk, kerestük a lófejet benne, végül körberajzoltuk, majd hosszasan győzködtük egymást, hogy vágja ki valaki a formát. Végül kézről-kézre járt a kés és mindenki faragott rajta egy kicsit.

Vajkrémmel burkoltuk be a tortát-mivel én ezt használom, de hosszasan beszélgettünk arról is, hogy ki hogyan szokta, természetesen hárman háromféleképpen.

Ment a hűtőbe dermedni a torta, addig asztalhoz ülve falatoztunk (majdnem kétszer sült pirítóssal) hideg pirítóst ;-) egy kis kencével, meg elfogyasztottuk a desszertet, természetesen közben is beszélgettünk.
 Végre elővettük a lovat és elkezdtünk tanakodni, hogy milyen színű is legyen. Jött az internet, a könyvek és mindenféle verzió. Begyúrjuk valamilyen színnel vagy csak fújjuk meg? De akkor is milyen színnel? És egyáltalán? Na, a kantárról már nem is beszélve. :-) Szerintem ezekkel ment el a legtöbb idő, de még ez is buli volt, közben nevettünk nagyokat. Akkor is amikor Gabi szinte tetőtöl talpig keményítőbe öltözött, de olyan jól állt neki! :-)

 A faragás közben már elkezdtünk félrebeszélni, pedig nem ittunk alkoholt, csak a tortától és a melegtől, na meg a szórakozástól részegedtünk le, szerencsére felírtam az aranyköpéseket, amik születtek. :-) Gabi kezdte a sort 22:27-kor: "Ez is majdnem szabályos, csak nem szögletes." -mondta ezt talán a ló orrára. :-)
Végre előkerült az airbrush is, Andi felnyitotta a kincsesládáját és elővette ezt a fantasztikus szerkentyűt. Valami álom! Remélem, hogy egyszer én is tulajdonosa lehetek majd egy airbrush készüléknek.

Airbrush készülék

Olyanok voltunk, mint a kisgyerekek. Legyeskedtünk Gabival és meg akartuk fogni, ki akartuk próbálni, szuper volt!

Végül abban maradtunk, hogy fehérrel burkoltuk be a lovat és fekete festékkel fújtuk le. Jobban mondva Andi, mert Gabival nem mertük élesben bevállalni a fújást. Fantasztikus volt látni, ahogyan egyik pillanatról a másikra szinte életre kel a ló, megjelentek az árnyékok az ereknél, a szeménél. Csodás volt.

A száját kitakartuk a lónak egy papírral, hogy fehér maradjon, de amikor levettük róla a fújás után... nem volt gyenge látvány, nagyon nevettünk, mert irtó viccesen nézett ki a ló, mintha fogkrém reklámhoz készült volna. :-) A végén a fogakat is megfújtuk még, hogy ne rikítson annyira és mondtam Andinak, hogy fújja: "Úgy, csak még jobban." -23 óa tájékán. :-)
 A végeredmény szerintem már ekkor is magáért beszélt, de ekkor jött a kantár. Úgy gondoltuk, hogy ne legyen rózsaszínű, sem semmi extrém, maradtunk a barnánál. Miközben színeztem a kantárnak való bevonót, a lányok tanakodtak, hogy milyen színű is legyen. Hangzott: Mondjuk, mint a fa,
"- Gabi: Milyen a fa?
-Andi: Kedd! (ezen a napon készítettük a tortát)"-így 23:23-kor már csak hahotázni tudtunk ezen. :-)
Elkezdtük kiszabni és pöttyözni a varrásokat. Gabinak nagyon tetszett, hogy Andival, mint a szorgos diákok, házifeladatot készítve pöttyözgettünk. :-)

Bár ezen a fotón Gabi a főpöttyöző :-)

Gabi meg persze fényképezőgéppel a nyakában, tortát burkolt. :-) Olyan sokat és olyan jókat nevettünk. A végére, a kezdeti "szégyellőség" is teljesen feloldódott bennünk és szuper jól összedolgoztunk. Andi megformázta és lefestette a karikát (nem tudom mi ennek a rendes neve), majd a sörény is felkerült a lóra.
A füleket is közösen formáztuk meg, tragantból készültek, amiket szintén airbrush-al festettünk meg.
A végén nagyon nagy örömmel és mosollyal az arcunkon-na meg fáradtan a "2. műszak", közel 8 óra tortázás után-elkezdődött a tortás fotózkodás. Férj volt a fényképész és mindhárom fotómasinával, legalább 3-3 fotót készített rólunk a tortával. Székre fel, székről le, guggolva és nevetve és fáradtan és tortát felemelve és tortát megdöntve és már majdnem fejre is álltunk vele. :-)

Nagyon nagy élmény volt és a végeredménnyel azt hiszem teljesen elégedettek voltunk mindannyian, az Ünnepeltről nem is beszélve!

Az Ünnepelttel

Sok tapasztalattal, élménnyel, emlékkel és két nagyszerű ember megismerésével lettem gazdagabb és alig várom a következő közös tortakészítést!

Resszkessetek! ;-) És még a hajnali fél 2-es búcsúzkodás, na meg a romeltakarítás és a másnapi meló sem rettenthet vissza! ;-)