2012. január 26., csütörtök

A nagy találkozás


Van két számomra igazán fontos ember, akikkel a torták iránti szeretetem által ismerkedtem meg és akik nem csak szakmailag, de emberileg is igen fontos szerepet töltenek be nálam. Ők nem mások, mint Gabi és Józsi. (A Ő bejegyzéseiket már olvashatjátok itt: Gabinál és itt: Józsinál) Szerintem egyikőjüket sem kell bemutatnom azoknak, akik rendszeresen olvassák a blogomat. Gabit a blogvilágon keresztül ismertem meg és azt hiszen bátran mondhatom, barátok lettünk. Józsi munkásságára mindketten csodálattal (itt még hosszasan sorolhatnám a további jelzőket) tekintünk. Józsiról még azt is tudni kell, hogy Ő pont olyan mint amilyennek mutatja magát. Volt szerencsénk ezt személyesen is megtapasztalni a múlt hétvégén Győrben, ahol találkozhattunk is a "Mentorunkkal", Józsival. :-) Ugyanis esküvői kiállítás keretin belül a Matias Étterem és Cukrászda szebbnél szebb tortákkal szerepelt. Kiváló alkalom volt ez arra, hogy Józsival a tortái között ismerkedjünk meg személyesen is, így az országot átszelve elrobogtunk Győrbe, ahová a Férjeink is elkísértek bennünket és egy élményekkel teli két napot töltöttünk.
A társaság nagyon jó volt, olyan emberekkel lehettem, akiket tényleg szeretek és ehhez még az a rengeteg csodálatos torta is társult.





Sok beszélgetés után végre személyesen is találkozhattunk Józsival is. Gabival, mint a gyerekek izgalmakkal teli vártuk a nagy találkozást... és a várva várt találkozás épp úgy sikerült, ahogy azt elképzelni lehetett. Nagyszerű dolog, hogy Józsi egy teljesen földhözragadt ember, aki közvetlen, a szakmája iránti tisztelete és elközelezettsége példaértékü és elképesztő na persze emberileg sem kevesebb, sőt! Nagyszerű volt, hogy Gabival együtt lehettem részese ennek a nagy találkozásnak és reményeim szerint a sok közül csak az elsőnek!
Azok a torták...nem győztem kapkodni a fejemet, merre is nézzek, melyiket csodáljam és tanulmányozzam négyzetmilliméterről négyzetcentiméterre. Elképesztő.... élőben még csodálatosabb, szinte énekelt ott a sok torta a polcon, miközben táncra perdültek, esküszöm, hogy éltek... Álmom, hogy majd egyszer én is tudjak ilyen tortákat alkotni és remélem majd egyszer ez is valóra válik! Ebben Józsinak lenne szerepe és tudom, hogy Gabival kézenfogva sétálnánk ebben a lila ködben... :-)))

Az örök kedvencek- Makány Márta ehhez a tortához tervezett ruhát
Józsi tortájához Kósa Annamária tervezett lélegzetelállító ruhát

És az ott, jobb oldalt fent...

Örülök, hogy sikerült Józsinak időt szakítani arra, hogy hármasban is beszélgessünk és ez is baráti beszélgetés volt. Hihetetlen, ahogy én is sokszor csak csendben halgattam, ami nagy szó főleg annak, aki engem ismer. :-)
A kiállításon kívül eltöltött idő is jól telt Gabiékkal. A hétvégén mindösszesen "csak" hatszor fulladtam meg majdnem-de nevetve megfulladni, milyen jól hangzik... :-))) Jó kis csapat kovácsolódott össze, nagyon jól éreztem magam.
A Matiasba is látogatást tettünk és olyan jó érzés volt újra ellátogatni. Bátran mondom, hogy baráti fogadtatásban volt részünk. Viki mindenképpen gondoskodott erről és a csoda szépségek között csoda finomságokat fogyasztottunk. Persze nem tértünk haza megint üres kézzel. :-)
Azt hiszem minden teljesen idilli volt és alig várom, hogy újra együtt lehessünk mindannyian és meglegyen az az 1000 like, amikoris egy fergeteges bulival ünneplünk majd meg egy újabb találkozás alkalmával. ;-) Minden bizonnyal nem is olyan sokára.
Köszönök mindent Nektek Gabi és Józsi és Férjeknek is a türelmet, a kitartást és a támogatást! Örülök és nagyon boldog vagyok, hogy ismerlek benneteket és a barátaim vagytok! (még ha csöpögős is a vége!) ;-)

2 megjegyzés:

Gabi, a tortatanonc írta...

Eszter, köszönöm, hogy átküzdötted magad a szúrós sövénnyel benőtt vastag várfalon és ilyen nagyszerű embert fogadhattam bizalmamba!
Szerintem sem alakulhatott volna jobban ez a találkozás és ez a hétvége! Csak remélni tudom, hogy lesz folytatás és akár abban a bizonyos lila ködben is lesz alkalmunk kézen fogva sétálni.
Nagyon örülök NEKTEK!

lenjoz írta...

Hát Eszter... én nem is tudom mit mondjak erre a bejegyzésre :)
Azt, talán megígérhetem, hogy viszlek benneteket abba a bizonyos lila ködbe.... és mindezt barátságunk zálogaként :)
Nagyon remélem, hogy megmaradunk egymásnak és még lesznek további találkozók is/bár nem igen tudom, hogy hogyan, mert meghalni sincs időm /
Köszönöm a rajongásotok és azt a sok szép pillanatot amit adtatok!

/ ez is kicsit csöpögős lett :) /

Pusz

Józsi

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails