Drága Gabi barátnőm fekete-fehér-tollas, fejre állított születésnapi tortája

 

Mint azt már olyan sokszor említettem, van nekem egy imádott Gabi barátnőm. A kettőnk születésnapja között 10 nap (jó, egészen pontosan 355 nap) van. Így történt, hogy egészen közeli volt a két ünneplés. Az én szülinapomra egy igazán különleges sajttortát készített Gabi. Nagyon-nagyon örültem neki és ez olyan torta volt, amit sehol nem láttam. Egyedi, különleges, teljesen személyre szabott (és itt még tudnám sokáig ecsetelni, de térjünk a lényegre) ;-)
Szóval nagyon nagy kihívás elé állított Gabi azzal, hogy én készíthettem el az Ő születésnapi tortáját. Tudtam, hogy valami igazán különlegeset szeretnék neki készíteni, valami extrémebb tortát, valami nagggyon Gabisat és tudtam azt is, hogy Ő is ilyenre vágyik. A legelején még csak abban voltam biztos, hogy fekete-fehér színű lesz a torta és a tollas díszítésben is biztos voltam. Törtem, törtem a fejemet és egyszer aztán bevillant a kép! MEGVAN! Fejre állított tortát fogok Gabinak készíteni. Az ötlet onnan jött, hogy még egyszer (talán egy éve) mutatott egy ilyen fotót Gabi, hogy milyen jó lenne egy ilyen "őrült" tortát elkészíteni. Minő véletlen, hogy pont készített nekem egy kedves ismerősöm egy tortaállványt, amit most fel tudtam használni.... :-) Ugyanis már gondolatban láttam lelki szemeim előtt a billegő tortát.

 Elérkezett a várva várt hétvége, a nemszázas szülinapi bulit megelőző pár nap, nagy szervezkedések, maximális titoktartásban... Nagyon izgalmas volt, főleg a torta körüli kérdéskör. Rettenetesen izgatott voltam és persze ahogy az ilyenkor lenni szokott csak nem akart úgy sikerülni minden ahogy azt elképzeltem. A piskóta nem akart úgy feljönni, az egyik krém keményebb, a másik lágyabb lett...ááááááááá, de végül én győztem (na nem kiütéssel, de sikerült felülkerekednem). Szombaton délelőtt- a buli napján- díszítettem a tortát. Férj volt a jobb kezem, nagyon sokat segített, amikor egyik pánikból estem a másikba. Végül aztán sikerült minden, a torta is megállt az állvánnyal és minden kisebb-nagyobb kiegészítő helyére került a tortán. Ez volt a legfelemelőbb részek egyike, amikor már a díszítésre került a sor. Ahogy felkerült a hullámos elválasztó vonalra a stasszköves dísz, felkerültek a szalagok, felkerült a "csúcsdísz" is (ami egy bross valójában és gondosan becsomagoltam, hogy emlékbe is eltehesse Gabi), végül a pehelytoll díszek is elfoglalták helyüket a tortán. Ezekkel a tollakkal kapta meg a koronáját a torta, igazán gabisnak láttam és elégedett voltam. Pedig nem szeretem a nem ehető alkatrészeket a tortákon, de vannak olyan torták, amiken igenis jól mutat és ez a torta is olyan volt.
Már csak attól féltem, hogyan is fogjuk szállítani, ugyanis 20 km-t kellett utaztatnunk az összeállított, feldíszített tortát. Már a lépcsőről is fokonként lépve hoztuk le otthonról ám az autóban annak ellenére, hogy állvány tartotta a tortát, elég jó kilengéseket produkált egy-egy útszakaszon. Sajnálom, hogy fotó nem készült arról, ahogyan a tortát szállítottuk, mert (utólag) elég vicces látvány lehetett. Nagy öröm volt minden tekintetben amikor megérkeztünk mindannyian épségben, a tortával az élen. :-)))
Nagy izgalmakkal vártuk mind a ketten Gabival, mikor kapja a torta a főszerepet...

Azt mindenképpen elmesélem, hogy Gabi egy olyan csodálatos desszertasztalt állított össze, amit eddig én élőben még nem láttam csak képeken. A szavam is elállt amikor megláttam, olyan csodálatos volt. Fekete-fehér és piros színösszeállításban pompázott :-))) lelki szemeim előtt már láttam a tortát az asztalon.... alig vártam, hogy erre a méltó helyére kerüljön... és Gabi meglássa végre.
Elérkezett ennek is az ideje és elfoglalta a torta a helyét az asztalon... lélegzetvisszafojtva vártam a pillanatot (szerintem Gabi nem kevésbé) és aztán beengedtük Gabit és meglátta..... meglátta a tortát a "szentélyben". :-))) Örömkönnyek jöttek a szemünkből és nem győztünk betelni a pillanattal. Igazából szavakkal leírni sem tudom, de fantasztikus érzés volt. Maga a lehetőség, a pillanat és az egésznek a varázsa.

Nagyon örülök még ma is és folyamatosan, hogy egy ilyen nagyszerű embert a barátomnak tudhatok és én készíthettem neki ezt a számára is nagy jelentőségű eseményre a tortáját.
Isten éltessen még egyszer Gabim!

Ui.: Gabi! Nem tudom számoltad-e, mennyi fotót sikerült a bejegyzésbe válogatnom és teljesen véletlenül... ;-)

Ui2.: A torta 3 ízben tündökölt: legfelső szintben epres-málnás joghurtos krémmel, alatta kávés mascarpone krémmel és a legalsó szint pedig kókuszkrémmel volt töltve.