A fekete-fehér ESKÜVŐI torta, a 2. közös csapatmunka és egy felejthetetlen élmény

Először is szeretnék köszöntet mondani Gabinak , hogy megtisztelt a bizalmával és engem is felkért, hogy működjek közre ennek a fantasztikus tortának az elkészítésében. Nagyon örülök, hogy Andi is ott volt, így bátran mondhatom, hogy a mesterhármasnak sikerült elérni azt, amit szerettek volna és megvalósult az, amit elterveztünk. Hatalmas élmény volt ezt a monumentális méretű tortát elkészíteni. Minden percét élveztem onnantól kezdve, hogy Gabi megkeresett az ötlettel, azon keresztül, hogy többször összeültünk megbeszélni a részletek, egészen odáig, hogy elkezdtünk sütni, díszíteni és összeállítani a tortát.
De nem sietek és mesélek, a legelejéről.

Gabi már említette a nyár vége felé, hogy van egy felkérése egy esküvői tortára, de nem is akármilyen. 300 fős lakodalom... megemlítette, hogy mit szólnék hozzá, segítenék-e neki, ha úgy alakulna... Azt hiszem 1 másodpercet sem vártam és egyből igen-t mondtam, már hogy a viharba ne segítenék! Egyébként is azt éreztem már régóta, hogy ennek az egész tortás őrületemnek az a fénypontja (és itt kezd el az ember új célokat kitűzni), hogy majd egyszer készíthetek esküvői tortát. Akkor azt még álmodni sem mertem, hogy ekkorát és ilyen kaliberű tortát készítünk.
Egyre közeledett ez az októberi dátum, majd egyre jobban kezdtünk felcsigázódni és ötletelni. Találkoztunk személyesen is megbeszéltük mi hogyan legyen, milyen elképzelések vannak. Imádtam minden egyes találkozót is, olyan jól éreztük magunkat. Hajlamosak vagyunk/lennénk órákon át beszélgetni is akár, mindig vannak nagy nevetések, azt hiszem igazán összhangban vagyunk. :-)

Gabi a tortatálcát mutatja be

Az aranyköpések itt sem maradtak el természetesen és volt, aki egy maximálisan kivehető keményítős tenyér lenyomattal a combján és egy fél pár fülbevalóval érkezett a találkozóra! :-)


A keményítő lenyomat :-)




Az orchidea prototípusa a kezeim között. Az első pillanatban széttört... :-)



Próbafestés

Kitaláltuk, felosztottuk, hogy ki mit készít majd el és nagyon nagy izgalmak közepette belevágtunk. Nem is mondom mennyi aggódás, izgalom, telefonhívások és eszmecserék, kétségbeesések, helyzetjelentések következtek. :-)
Elérkezett végre a várva várt októberi hét, az esküvő hete.
Murpy természetesen-hívásunk ellenére-azért csak beköszöntött és olyan hibák, bakik is szerepet játszottak, amin akkor is csak nevettünk. Persze miért nem ilyenkor törnek virágok  (néha a kezemben...) és tűnnek el pici gyomrokban a virágok bibéi és az ezerszer elkészített joghurtos-erdei gyümölcsös krém játszik velem tréfát, hogy használhatatlan lesz és még a piskótát is újra kell sütnöm. De a csapatmunkának köszönhetően minden megoldódott és szerintem a legjobban sikerült.
Körtelefonok-lelkisegélyszolgálat a'la Gabi- mentek, a torta készült és elérkezett a szombat.
Mórahalmon találkoztunk azon a szép, napsütéses szombat kora délutánon, ahol a tortát véglegesen feldíszítettük és összeraktuk a lakodalom helyszínén.
A gyönyörű orchideákat Andi készítette mind egy szálig, amik majdnem megszólaltak, olyan szépek lettek! A helyszínen színeztük még őket közösen, amitől minden tetőtöl-talpig zöld porban úszott. :-)



Orchidea festés már élesben a helyszínen

Gabi a monumentális méretű piskóták nagy részét megsütötte, gyönyörűen feldíszítette, tényleg elájultam majdnem, amikor megláttam. Azok a méretek...és az a kivitelezés... és és egyáltalán. Én a legalsó szinten lévő 5 tortát készítettem el.
A torta egyébként olyan hatalmasnak tűnt (az is volt) és ez a fotón is látszódik szerintem. A legnagyobb torta átmérője 35 cm volt, ami éppen befért a sütőbe. :-)
A csodálatos fotókat Molnár Bence (a nevére kattintva megtekinthető a weboldala) készítette, aki az előkészülteket is megörökítette és végig fotózott. Amikor visszanéztük a képeket...elállt a szavunk is. Nem győzünk neki köszöntete mondani érte és remélem, hogy nem ez volt az utoló közös munkánk együtt!

A torta összeállítása közben folyamatosan szalgokkal díszítettük a tortát és izgultunk, hogy minden klappoljon, hogy az állvány bírja, amit Gabiék-jobban mondva a kedves Férje- tervezett és készíttették el. Így Ő is szerves része volt az egész folyamatnak! ;-) Köszönet neki is érte!



Az állvány összeszerelése is az Ő feledata volt :-)

 Fantasztikus volt látni, ahogyan emeletről emeletre épül fel a torta és még voltak újabb ötletek és még jött valami plusz és még tudtunk nevetni, mint mindig. :-)
Hihetetlen volt látni, ahogyan 3 bloggerina, akik hobbiból díszítgetnek tortát egy ilyen MŰVEL készülnek el.

A tortákat egyenként-a feketék kivételével- egy gyönyörű selymes, szaténos csillogást adó spray-vel fújtuk le, mindezt kint a szabad levegőn, amitőt szintén tetőtől-talpig csillámban úsztunk. :-)

Következett a szalagok és a kis masnik elkészítése és tortára rögzítése.

A legvégső fázis volt a virágok felhelyezése a tortára.

Szerencse nem akkor adta meg magát a glazúros zacskó, amikor a torára rögzítettük a virágokat, hanem csak akkor, amikor Bence tortájára ragasztottuk fel azt a három orchideát. A kezeim között, szinte a legvégső fázisban ugyanis szabályosan szétdurrant az egész zacskó, a galzúr az egész kezemet beterítette.... :-))) Potyogtak a könnyeink és fogtuk a hasunkat a nevetéstől! :-)
Bár ez már tényleg csak hab volt a tortán, hiszen a felsőm csillámokban úszott a torta fújásától, az orrunk és szinte mindenünk zöld volt a virágok festésétől, a leglehetetlenebb ollót vittem magammal otthonról (amit évek óta nem használok, nem is értem hogyan akadt a kezembe, hiszen a minap vásároltam újat, mert a régi megadta magát a lemezjátszós torta készítése közben), ami alig akart bármit is elvágni (legfőképp a szatén szalagokat), de nem foghatott ki rajtunk semmi! Olyannyira töretlenek voltunk (és az orchideák is törhetetlenek), hogy semmi nem állhatott az utunkba!
Szerintem magunk sem akartuk elhinni, amikor készen állt a torta, tetején az Ifjú pár monogrammjával.

Csak álltunk és igazából nem hogy elhinni, de elengedni sem akartuk ezt a csodálatos tortát. Én még mindig a hatása alatt vagyok és azt hiszem, hogy leszek is egy darabig.
Este, amikor elkészültünk mindennel, a tortát elhelyezték a fiúk a hűtőkamrában két részletbe szedve, óriási izgalommal vártam otthon a visszajelzést.



Eldöntendő kérdés: melyik pohárban legyenek a mécsesek (ezek voltak a torta körül) és, hogy kell-e rá szalag? Esetleg plusz orchidea? :-)

  Ugyanis Gabi-a torta anyja-is ott volt amikor beszállították a tortát. Szerencsére épségben és gyönyörűen, mécsesekkel körbevéve tárult az Ifjú pár elé.

Nem győzöm Gabinak is megköszönni, hogy engem is bevont a készítésbe egészen az elejétől kezdve. Az első közös tortázásunk után azt hiszem nagyon jól összecsiszolódtunk és úgy érzem, hogy ez az esküvői torta készítés még jobban összehozott minket és nem csak a torták tekintetében. Bátran merem állítani, hogy jó kis csapatot alkotunk együtt, amiből természetesen következik, hogy már egyből jött egy újabb ötlet! :-) De ez még egyelőre titok.
Ahogy Andi is írta, remélem ez még csak a kezdet!

Úgy gondoltam, hogy itt a 3 tortát ölelgetős képet teszem közzé:

Nem utolsó sorban nagyon sok boldogságot kívánok az Ifjú párnak!

Amit igazán éreztem a készítés közben és utána, szinte egy álom beteljesülése, bármilyen furcsán is hangzik.

"Az életet nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzeted."

(Randiguru)