Boldog Karácsonyt kívánok!

 

Számomra olyan hihetetlenül gyorsan elrepült ez az Adventi időszak... emlékszem, hogy szinte felháborodva kezdődött az egész nálam, amikor november elején-közepén már szaloncukokkal és mindenféle karácsonyi díszekkel és termékekkel találkoztam a nagyobb bevásárló központokban. Aztán olyan gyorsan elrepült ez az idő... próbáltam nem olyan nagy ütemben sodródni az árral és kiélvezni valóban ezt a szép időszakot. Na nem akarok semmiféle csöpögésbe átmenni, csak elmesélni, hogy milyen jó volt ez így. Mert kicsit féltem, hogy mire elérkezik az ideje már nem lesz olyan varázslatos, mint amilyennek szeretem. Örülök, hogy nem így lett és alig várom a holnapot!
Szeretem a hagyományait, ami nyilván mindenhol más, de pont ez benne a jó. Eszembe jutott erről, hogy amikor Férj családjával először ünnepeltünk Karácsonykor. Voltak olyan szokások, amik nálunk mások voltak, esetleg nálunk nem is volt szokás. Ilyen volt a dió, a fokhagyma, a méz, az alma...

"A néphit a karácsonyestének és a karácsonyi ételeknek is évkezdő, jövőjósló szerepet tulajdonított.
A bab, a borsó, a lencse bőségszimbólumok voltak, azaz aki ezekből a hüvelyesekből evett, arra jólét várt az elkövetkező évben. A mákos ételek, tésztaféleségek (mákos guba, derelye, mákos metélt, később a bejgli) fogyasztásától ugyancsak bőséget és egészséget remélték.
Az alma, a dió (az egészséges dió egészséget, a rossz dió betegséget jósolt) a szépség és egészség megidézésére, a rossz távoltartására szolgált. Aki mézet vagy sült tököt evett, az egész évben felvértezve érezhette magát a torokbetegségek ellen (gondoljunk csak arra, hogy akárcsak egy évszázada is milyen rettegett betegségnek számított a torokgyík, azaz a diftéria).
A karácsonyi asztalnál feltálalt - és el nem fogyasztott - sóval a méhészek a méhek betegségét, a megmaradt mézzel pedig év közben a családtagok torokfájását kúrálgatták.
A karácsonyi asztalnál elfogyasztott fokhagyma (egyes vidékeken mézbe áztatták, másutt savanyúságként fogyasztották), a családtagok következő évi egészségének védelmét "biztosította".
Az ünnepkor többfelé elosztott alma a család összetartozását jelképezte, annyi cikkelyre vágták, ahányan az asztalt körülülték, s azt remélték, hogy ha valamely családtag eltéved, eszébe jut, kivel ette együtt az almát, és hazatalál."
(forrás: egessegtukor.hu)

Szeretem a hagyományait, a készülődést, az illatokat, a családdal együt töltött időt, az éneklést, a nagy beszélgetéseket, az ajándék csomagolást és amikor látom Bogó szemében a ragyogást, a csodát!
Amióta Bogó megszületett, egészen más értelmet nyert a Karácsony is, nagyon szeretem. :-)


Kívánok mindenkinek jó készülődést és nagyon-nagyon boldog, békés Karácsonyt!

Sok régi emlék, sok régi dal,
Köztük most újból kisgyermek vagy.
Ez az ünnep legyen úgy szebb, ahogy álmodban látsz,
Egy új világ, hol teljesül, mit vársz.
Egy éjjel, tele fénnyel, mikor szikrázik a hó,
Egy új nap, melyre bármi írható.

(Wolf Katalin)